A
férfiemberek nyári munkára, kivált aratásra még a XIX. század közepén is
sokféle vászonruhába, ingbe, gatyába öltözködtek. Érdekes, hogy míg más tájakon
az emberek ünneplő öltözetként egészen más anyagú és varrású ruhadarabokat
használtak, hogy ezzel is jobban kitűnjön az ünnep és a hétköznap közötti
eltérés, addig a tárkányiak és általában a fekete-körös-völgyiek ünneplőnek és
hétköznapi öltözetnek is vászonanyagot használtak.
A nyárias férfi viselet hímzett, (egyes helyeken prémes)
"kuzsókot" és bőgatyát jelentett. Míg a téli viselet is vászonanyagból készült
csupán daróc, szűrposztó kabátféle került az idősebb férfi vállára.
A vászoning régies módon készül(t). Egyenes vonalak
mentén szabott, és nyakkivágása T alakú volt, mely elől galaddal, madzaggal
zárható. Az ing ujja bő, lobogós, néha a kar hosszúságát is meghaladta, ezért
munka közben a csuklónál összecsavarták és visszatűrték.
A gatya vászonból szabott, derékon gatyakorcba ráncolt
nadrág. A Körös völgyében általában szűk gatyákat hordtak, de a köröstárkányi
férfiakon lerakott bőgatyát találunk. De ez is eltért más vidékek bőgatyáitól,
mert szára rövid és az alját rojt díszíti.
Az
ing-gatya viseletet nyáron a munkában kötény vagy kötő egészítette ki. Ezt a
viseletet – kisebb változtatásokkal ugyan – de még ma is hordják az idősebbek.
Egyedi
darab az úgynevezett zsíroskalap, az öregek által viselt posztóból készült
daróc, továbbá a mindkét nem által viselt ujjnélküli bőrbekecs, a kuzsi vagy
kuzsók.